A hagyományaink, kulturális örökségeink, életünk során nagyon fontos szerepet töltenek be. A mai rohanó világban nem árt egy kicsit lassítani, visszanyúlni gyökereinkhez, szép hagyományainkhoz és megismertetni gyermekeinkkel kulturális értékeinket.

Beszélgessetek egy jót a régmúlt dolgairól, hogy miként is éltek nagyszüleink, dédanyáink és dédapáink. Közben jó étvággyal fogyasszátok el a piros, ropogósra sült libapecsenyét és érezzétek jól magatokat.

Miért fontos ez?

Azért mert minden étkezése egy ünnep és Te megérdemled, hogy a legjobbat kapjad mindenből!

Gondolom számodra is nagyon fontos, hogy gazdáink a legjobb tudásukkal, hozzáértésükkel, tradicionális módon neveljék libáikat.

A legjobb minőséget és a legfinomabb falatokat csak is így lehet a Te asztalodra varázsolni.

Régen ez természetes volt, hisz szinte mindenki otthon nevelte és termelte a betevő falatokat. Mai felgyorsult modernizálódott világunkba nagyon fontos tudni, hogy mit honnét szerzünk be, ezért a GusztaHúsnál nagyon szigorú szabályok és elvek mellett történik a friss termékek beszerzése.

Tudod, hogy a gazdák mivel védték meg az állataikat, és Márton naphoz milyen érdekes népi szokások párosultak?

Például a népi kultúrában gazdasági határnapnak számított ez a nap, tavasztól őszig legeltetett, télen pedig istállóban tartott állatok beterelésének hagyományos időpontja volt november 11.-e.

Ilyenkor a pásztorok - kezükben vesszővel - végigjárták az állatok gazdáinak házait, köszöntőt mondtak, cserébe pedig ajándékokat kaptak.

A gazdasági szerepen túl népi hiedelmek is kötődtek az ünnephez: a disznóól tetejébe ágat szúrtak, hogy megvédjék az állatokat a pusztulástól, tavasszal pedig ugyanezzel az ággal terelték ki a malacokat.

Az ünnep az őszi munkák (szüret, kukoricafosztás) lezárulásával induló és a Katalin-napig tartó kisfarsang idejére esett. Országszerte lakomákat és bálokat rendeztek, ilyenkor kóstolták meg először az újbort és vágták le a libákat, az úgynevezett mártonludakat.

A közhiedelem úgy tartotta, „aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik".
Az elfogyasztott szárnyasok csontjaiból jósoltak, a fehér és hosszú csont havas telet, míg a barna és rövid csont enyhe telet jelentett.

Gondolom Te is, mint minden konyhában gyakran megforduló ember milliószor feltetted magadnak ezeket a kérdéseket
- Mit főzzek?
- Milyen libából süssek, főzzek? Hízottból, zabosból, pecsenyéből?

A népi monda szerint nehogy éhen maradjál, ezért mindenesetre libát süssél vagy főzzél ;-), ehhez van egy pár liba receptünk, amit a Max konyhájából lestünk el, valamint az egyik kedvencemet, amit édesanyámtól tanultam.

Mári nénje, tejfölös-almás libalevese

Káposztás liba fazék

Libamáj variációk

Illatos teafüvön füstölt libamell, salátaágyon, narancsos teamártással

Édesanyám káposztás liba szárnytöve

Arra a kérdésre, hogy milyen libából készítsük az ételeket, itt találsz egy összehasonlító tanulmányt amiből megtudod, mi a különbség a libák között: Melyik libát szeressem...?

Jutalmazzad meg magadat és családodat egy csodás estével, és beszélgessetek egy jót a rég múlt dolgairól, és jósoljatok a liba csontjaiból. Ennyit igazán megérdemeltek.

Kellemes időtöltést és jó étvágyat kívánok a GusztaHús nevében:

Kovács Gusztáv